Selye János élete1907 - 1982Selye János 1907. január 26-án született Bécsben. Édesanyja osztrák, míg apja, Dr. Selye Hugó magyar katonaorvos volt. Mivel édesapját az első világháború után áthelyezték Komáromba, az ifjú Selye alap– és középiskoláit már Komáromban látogatta. Az akkori bencés gimnázium befejezését követően, a családi hagyományokat folytatva, a prágai német egyetemen kezdett orvosi tanulmányokat, itt szerzett orvosi valamint kémiai doktorátust. Mielőtt 1929-ben doktorrá avatták, Párizs és Róma egyetemein is több évet tanult. Apjával ellentétben a kutatói pályát választja. Ezt követően a prágai Patológiai Intézetben dolgozik, míg 1931-ben a Rockefeller-ösztöndíj elnyerésével az Egyesült Államokba távozik. Később Kanadába költözik, ahol a montreáli McGillen Egyetemen biokémiát oktat. 1945-től saját intézetének (Institut de Medicine et de Chirurgie Experimentale) igazgatója. Selye János nevétől elválaszthatatlan a stresszelmélet, melyet hosszú és nagyon alapos kutatómunkával dolgozott ki. E mellett nagy figyelmet szentelt korunk betegségének, a szívinfarktusnak is. Stresszelméletéért közel 10 éven át jelölték orvosi Nobel-díjra, végül azonban mégsem kapta meg. Ez annak tudható be, hogy igyekezete, melyben a stresszt számos betegség okozójának tüntette fel, több orvosi szakágat érintett, amely a Nobel-díj odaítélésekor gondot okozott. Életfilozófiája is a stressz–fogalom körül kristályosodott ki. Soknyelvűsége, két kézzel rajzolni tudása, nagy műveltsége, színes egyénisége szuggesztív hatású előadóként tette ismertté. Gazdag irodalmi munkásságából a majdnem ezer oldalas, számos képpel illusztrált „Textbook of Endocrinology” c. könyve (1949) váltotta ki a legtöbb elismerést. Annál több kritikában részesült a Stress c. monográfiája (1949) és „Annual reports on Stress” c. sorozata 1951-től, majd népszerűsítő műveiből a „The Stress of Life” (1956). Ennek számos kiadása közt a magyar fordítás eddig négyszer jelent meg 1964 óta. Selye János méltán sorolható a XX. század meghatározó tudósai közé: tizennyolc egyetem díszdoktora, a Royal Society of Canada tagja, tiszteletbeli tagja 43 más tudományos társaságnak, számos város és állam díszpolgára, számos rangos kitüntetés tulajdonosa, 38 kötet és több mint 1600 közlemény szerzője. 1982. október 20-án hunyt el Montrealban. Részlet az Orvosi Hetilap 1984. 125. évfolyam, 16. számában megjelent, Hársing László által Selye Jánosról írt cikkből: „1982. október 20-án halt meg Selye János. A halála óta eltelt idő, ha nem is jelenthet történelmi távlatot, ahhoz talán elegendő, hogy a személyéhez fűződő pozitív és negatív benyomások mind szakmai, mind a szélesebb körű közvéleményben valamelyest rendeződjenek. Így talán kevesebb elfogultsággal tudjuk ma már színes, sokoldalú, ellentmondásokban bővelkedő életét és munkásságát áttekinteni. (…) Neve elválaszthatatlanul összefonódott a stress fogalmával. Ma már szinte közhelyszámba megy leírni, hogy minden inger a szervezet számára megterhelést jelent, ami fajlagos hatásán kívül nem fajlagos válaszreakciót is kivált. Ez az inger jellegétől független, azonos lefolyású és mechanizmusú stereotíp válasz a stress. Csaknem ötven éve kezdődtek azok a vizsgálatok, amelyek a Cannon-féle vészreakció továbbfejlesztéseként a stimulusra fellépő nem fajlagos reakciókban, a sympatho-adrenális rendszer mellett, a hypophysis-mellékvesekéreg rendszer szerepére és jelentőségére felhívták a figyelmet, s amelyek végül is az általános adaptációs syndroma Selye által alkotott fogalmában összegeződtek. Ez a koncepció, bár kiegészítések és korrekciók folytán az évek során változott, általánosan elfogadott. Selyének az az elgondolása viszont, hogy a betegségek egész sora, főleg azok, amiket ma ún. civilizációs betegségek néven tartunk számon, az általános adaptációs reakció kapcsán fellépő „kémiai vagy hormonális egyensúlyzavar” következményei, vagyis adaptációs betegségek, igen sok ellenvetésre adott okot és nemegyszer viharos vitát váltott ki. A kutatók jelentős része, kísérleti módszereit nem megfelelőnek, az eredményekből levont következtetéseit nem megalapozottnak tartja. (…) Selye személyiségét tekintve intellektusa valóban lebilincselő volt. Nyelvtudása, filozófiai, esztétikai ismeretei, megjelenése, társasági modora őszinte tiszteletet keltett mindenkiben , aki személyes kapcsolatba került vele. Munkatársai szerint professzori működését két alapelv vezérelte: személyes kapcsolatra való törekvés a tanítványaival és az új biológiai koncepciók fejlődésének követése, az egyéni hozzájárulás értékelése a történeti előzmények tükrében.(…)”
A Selye Jánosról megjelent cikkek a magyar sajtóban: 
|